Réka útja

27 április 2020 Írta: 
- MAGYAR
Értékelés:
(1 szavazat)

Én, aki évekig szinte csak népviseletben jártam, és táncházak látogatója voltam, valójában soha nem tanultam néptáncolni. Most, hogy jobban belegondolok, mégis: általános iskolában egy évig a tantervben benne volt a néptánc (ének-zenei suliba jártam), és a bemutatón kékfestő szoknyában pörögtünk a San Marco utcai művelődési központ (akkor még Úttörőház) színpadán

Picture1 

A népi dolgok iránti vonzódásom már egész fiatalon megmutatkozott, amikor gimnazistaként szabadidőmben rendszeresen jártam a szentendrei Skanzenbe.Aztán pár év szünet következett, első férj, majd második, diszkók és bulik. A néptánc akkor tért vissza az életünkbe, amikor már Érden laktunk. A lányunk kb. 4 éves lett, és elkezdett Battára járni a Forrás néptáncegyüttesbe. Rendezvényeinken mi is rendszeresen részt vettünk, a legnagyobb szabású a nyári fesztiváljuk, a Summerfest volt.

Picture2

A máriahalmi-únyi időszak során a baráti csapat nemcsak családi napközit szervezett, és házibulikat rendezett, hanem néptánc-tanítást is indított. Itt gyerekek és szülők együtt tanulták a lépéseket, és népdalokat, népi játékokat tanultak. Ekkor többször jártunk Piliscsabán is a Ward Mária iskola ünnepi táncházain

Picture3

A Biofaluban is részt vettünk táncházakon. Jó időben a csűr adott otthont ezeknek a programoknak, rossz időben pedig a Vendégházban jártuk.
Ennek az időszaknak köszönhetem a moldvai alaplépéseinek elsajátítását. Emlékeimben élesen él a sok erős, csizmás férfi hangja és mozdulata

Picture4

Amikor leköltöztünk Széplak-élőfaluba, ott rendszeressé váltak a táncházak. A nagyobb gyerekeink hetente jártak a faluházba, ahol a moldvai mellett mezőségit, székit is tanultak. Mi inkább csak az ünnepi alkalmakon vettünk részt.Az abai Atilla király gimnáziumban szintén a tanterv része a néptánc-tanulás. Virágnak ez már a 4. éve itt, és az Alba Regia néptáncegyüttes tagjaként már egész komoly fellépései voltak. Idén Virág és Kende már együtt léptek a művészeti iskola színpadára.Jómagam aktív résztvevőként utoljára a négy évvel ezelőtti táncház-találkozón voltam a BS-ben (bocsánat, Aréna).

Picture5

Aztán pedig most pénteken. Az úgy történt, hogy akadt egy szabad estém Budapesten, és valamilyen programra vágytam. Korábban már kipróbáltam az egyedül mozizást (életemben most először), pénteken pedig az egyedül táncházazást. Azaz hogy: Egyedül? Dehogyis,legalább százan roptuk az Eötvös 10-ben a moldvait. Imádom ezt a dob-alapú dübörgő zenét, a körben együtt mozduló tömeget! Ráadásul sok tiszta arcú, tiszta lelkű ember társaságában…
Amikor megismerkedtünk, a férjem azt mondta, lehozza nekem a csillagokat is, csak két dolgot ne kérjek tőle: hogy énekeljen, és hogy táncoljon. Ezért amikor néha páros tánc következett, kicsit szomorkodva ültem ki a szélére és árultam (volna) a petrezselymet, de legnagyobb meglepetésemre kétszer is felkértek. Pedig azt tapasztaltam, hogy manapság ez kezd kihalni az ilyen rendezvényeken (lásd. az őszi kudarcos szüreti bált, ahol senki sem kért fel, pedig jó sokáig ücsörögtem magányosan a parkett szélén). 

Az Eötvösben jól megforgattak, és akkor döbbentem rá, mennyire hiányzik ez az életemből. Rájöttem, hogy mi a következő vágyam: szeretnék szert tenni egy táncpartnerre!

127 Utoljára frissítve: 2020. április 27., hétfő 11:01
Tovább a kategóriában:
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned