szept. 17

Fergeteges moldvai csángó magyar táncház a söröző előtt. Szerencsére a táncosok nem botlottak bele  abba bográcsba amiben az ínycsiklandozó  lecsó készült. Amennyivel később kezdődött a program annál bőven tovabb tartott.

Kár is szaporítani a szót:


sör, lecso, zene, ének, tánc, hangulat, Tindia!
tindia

szept. 10

Hagyomány már, hogy a Sültü együttes a Margit-szigeten tart moldvai táncházat nyaranként. Ez idén is így volt, és nagyon sajnáljuk, hogy csak a legutolsó, szeptember 4-i alkalomra jutottunk el (de tavaly, majdnem mindegyiken ott voltunk!) Az együttes kobzosból, dobosból és furulyásokból áll; összeszokott társaságról van szó, akik régóta muzsikálnak – nagyon jól.

Mikor először mentünk oda, izgultunk, hogy megtaláljuk-e a táncházat a leírás alapján, de el se lehetett téveszteni a helyszínt: ott kellett letérni az útról, ahol a tisztáson már látszott a nagy tömeg.Itt mindig sokan táncolnak, és nemcsak a táncházakból jól ismert társakkal lehet találkozni, hanem mindig vannak ismeretlenek is, főleg turisták, akiket odavonzott a zeneszó, és szívesen próbálgatják az ismeretlen lépéseket.

A helyszín tehát kellemes, az idő jó, a zenészek és a táncosok kitűnőek. Ha valami negatívumot kéne mondani, akkor azt mondanánk, hogy az egyenetlen terep megnehezíti a táncot, mert az ember nem mindig néz ilyenkor a lába elé, és előfordulhat, hogy egy gödörben megbicsaklik a bokája. Annyira sok veszélyt nem jelenthetnek a gödrök, mert mi még nem találkoztunk senkivel, aki itt törte volna ki a lábát.

De több olyannal már igen akik elkötelezték magukat a táncház mellett. Immáron végleg betették lábukat a táncházasok közösségébe !

szept. 02
Itt  játszanak rendszeresen:

TEMI F
ővárosi Művelődési háza 1119 Budapest, Fehérvári út 47
A Greenfields együttes Magyarország egyik legrégebbi ír zenét játszó zenekara. Elsősorban népszerű ír kocsmadalokat, népdalokat, valamint hagyományos ír-skót tánczenét játszunk - egyéb zenei feldolgozások mellett. Fellépünk pinceklubokban, pubokban, bálokon, kulturális rendezvényeken, fesztiválszínpadokon, táncházakban. A zenekar tagjainak nagyon változatos a zenei előélete: megtalálható közöttünk a tradicionális ír zenei stílus ismerője mellett eredetileg magyar népzenész, univerzális folk-gitáros, a latin-amerikai zene világából érkező dobos és historikus zenész is. Így egy izgalmas zenei világ keletkezik, mely a tradicionális ír zenét több más zenei világ hatásával együtt szólaltatja meg. Zenénkben kiemelkedő szerep jut a magyar és kelet-európai népzenei elemeknek. Különlegességünk éppen ez: a magyar és ír zenei hagyomány ötvözése – ebben Magyarországon az elsők voltunk. Mindezekkel együtt alapvető célunk a közönség szórakoztatása, nem törekszünk sem öncélú zenei alkotásra, sem múzeumi stílus kialakítására. Koncertjeink igény szerint tánctanítással és ír szteptánbemutatóval is kiegészíthetőek. 

 

 

aug. 25

 

Egy ötletes nevű programra lettem figyelmes: Park-Koló. Gondoltam, ha ilyen eredeti a megnevezés a programban sem fogok csalódni. A téren bátortalanul közeledtem a zene irányába, de a sok vidám ember meggyőzött, hogy nyugodtan “leparkolhatok”  a zenepavilonnál. Nem bántam meg. A  Nevetek zenekar játszott a Kós Károly parkban és éppen kolót játszottak.
Barátságosan invitáltak, hogy álljak be. Először furcsa volt hallani - mint megtudtam - az aszimmetrikus dallamokat de  később annál érdekesebb volt számomra. Szerb, horvát, makedón, bolgár táncokra lejtettem. Ill. botladoztam még meg nem tanultam a lépéseket. De végül is első alkalommal sikerült néhány táncot megtanulnom. A nevüket még nem tudom pontosan. Mindenki nagyon barátságos  és segítőkész volt.

Elhatároztam, hogy rendszeresen fogok  járni kolozni  és elhozom a barátnőmet is!  

aug. 25

A Hagyományok háza Folkudvar nevű program sorozatában cigány táncházban vehettem részt. A táncház előtt a Romengo zenekar koncertet adott közvetlen, barátságos stílusban. A nagyon szép szomorú dalokat vidám ritmikus számok váltották.
Aztán következett a szabad tánc. Nem is gondoltam volna, hogy a teknőt és a vizeskannát ilyen sokféle módon lehet tánckísérethez alkalmazni.  Az oktató ügyesen számolt be és  egyszerű lépésekkel kezdte. Mindenki - még én is aki kétballábas vagyok- be tudtam kapcsolódni.
A kicsit bonyolultabb lépéseket lebontotta és fázisonként próbálta megtanítani. Egyszer-kétszer nekem is sikerült lelesni egy bonyolultabb a figurát!

 

Később megtudtam ,hogy a “Romengo magyarországi oláh-cigány zenét játszik. A tagok nagy része ezt a muzsikát anyanyelvével együtt sajátította el. A szülőktől tanult hagyományos cigány népdalokkal és saját számokkal és hangzásvilággal áll színpadra a zenekar.”

Jó választás volt, hogy eljöttem erre a programra. Hazavihettem egy kellemes emléket csak gazdagodhattam és nyertem vele!

Romengo? Bingó!  

aug. 24

A karantén alatt azért drukkoltunk, nehogy a nyarat is a négy fal közé zárva kelljen eltölteni, ezért nem meglepő, hogy mennyire ki volt éhezve a táncházba járó közösség a nyári fesztiválokra és a jó hangulatú zenés-táncos alkalmakra.

A Hagyományok Háza Nagyvárosi FolkUdvara (Budapest, Corvin tér) több legyet is üt egy csapásra: nemcsak táncház, hanem koncert is; nemcsak koncert, hanem színvonalas sóműsor is ismeretterjesztő elemekkel; emellett mindenki kipróbálhatja magát a tér egyik sarkán kialakított kézműves műhelyben, és ismerkedhet a különböző technikákkal.

A délutáni-koraesti műsorok (énektanítás, egy-egy zenekar rövid koncertje, kézművesség) után következő rövidke táncház csak bemelegítés az épület zárt, belső udvarában megrendezett, éjszakába nyúló táncházhoz képest, de nagyon színvonalas az is, és a kisgyerekes családoknak (vagy a korán fekvőknek) úgyis véget ér a nap 22 órakor (vagy hamarabb).

A keményvonalas táncházasok csak este 9 körül kezdenek szállingózni a helyszínre. Mivel a belső udvar befogadóképessége korlátozott, sorban kell állni a bejutáshoz, és egy bizonyos résztvevő-szám után csak akkor lehet bemenni, ha a bent lévők közül valaki kijött (és le is vágják a karjáról a szalagot).

A legkedveltebb táncok fordulnak elő a legtöbbször: szatmári, kalotaszegi, vajdaszentiványi, stb. Tánctanítás de jure van, de facto azonban mindenki táncol „a maga tanulmánya szerint”, nincs is szükség tanításra, hiszen a résztvevők nagy része rutinos táncos, akik azért járnak oda, hogy jól érezzék magukat.

Érthető, hogy tekintettel kell lenni a környéken lakók nyugalmára, és 22 óra után már nem lehet zajongani, de jobb lenne, ha az éjjeli táncház is kint a téren lenne, a szabad ég alatt; akkor tökéletes lenne a kellemes, nyáresti fesztiválhangulat.

03 május 2020

Pótkulcs

Írta:

A Csengery utca nem a legelőkelőbb környéke Budapestnek; a valamikor szebb napokat látott bérpaloták ma már roskadoznak, és némelyik még magán viseli a forradalom vagy a háború golyónyomait is. Mégis, a pusztulás, a kutyapiszok és az apokaliptikus viszonyok ellenére sajátos hangulata van ennek a városrésznek.Talán ezt érezte meg a Pótkulcs nevű szórakozóhely tulajdonosa is, aki egy romkocsmát nyitott a 65/b alatt. Adta magát az ötlet; nehezen tudott volna itt luxus-lakóparkot építtetni.

Valaha az emberek életének fontos részét képezte az éneklés és a táncolás. Ünnepnapokon, de hétköznapokon is dalra fakadtak, táncra perdültek.A mai ember alig táncol (és alig énekel); a fiatalok még csak-csak eljutnak bulikba vagy szórakozóhelyekre, ahol táncolni is tudnak, de a legtöbb ember nem tud elképzelni semmilyen kapcsolatot önmaga és a tánc között.

27 április 2020

Réka útja

Írta:

Én, aki évekig szinte csak népviseletben jártam, és táncházak látogatója voltam, valójában soha nem tanultam néptáncolni. Most, hogy jobban belegondolok, mégis: általános iskolában egy évig a tantervben benne volt a néptánc (ének-zenei suliba jártam), és a bemutatón kékfestő szoknyában pörögtünk a San Marco utcai művelődési központ (akkor még Úttörőház) színpadán

A diktatúra éveiben  így köszöntek egymásnak az emberek: ”szabadság”. Ajánlott volt mindenkinek ehhez igazodnia.  Aztán a Szabadság hídon át rendezetten felmentek a Felszabadulási  emlékműhöz gyűlésre.  Gyűlés után  ha volt utcabál a Gellért téren a fiúk a lányokat így kérték fel: „szabad?”. 
Ma a demokrácia éveiben sokan így köszönnek: „helló”.  Aztán a Szabadság hídon át  akár a vasszerkezeteken bóklászva felmehetünk a Szabadság-szoborhoz. De jobban járunk ha a víztározó tetejére felcaplatunk mert ott szerdánként táncház van és ott a  lányok ujjukkal intenek, hogy állj be a kőrbe.